Megjelent a 2006-os kiadású, Jáger Levente – Pál László – Tóth B. László: „Halasi Portrék” című könyvben.
Posztobányi László zenész, újságíró.

Vendégeskedett Friderikusznál olasz tévések faggatták az évszázad rendőrmaffia kapcsolatáról, nem mellesleg négy lemeze és jó néhány könyve jelent meg. Mostanában azonban az Internet lehetőségeit kihasználva saját újságot üzemeltet. Túl a kétszázezredik látogatón Posztobányi „Poszi” László, akinek még mindig komoly tervei vannak…
• Posztobányi László. Újságíró, zenész, mindenes, internetes híroldal-tulajdonos. Melyik is?
• Jó kérdés. Talán mindhárom, de igazából egyik sem..
• Géderlaki gyerek vagy. Talán sokan az sem tudják, hogy merre is van ez a kis település.
• Nem messze Kalocsától, egy bűbájos kis falu. Nem véletlen, hogy megénekeltem az ottani élményeimet a country lemezemen. Sokat jelentett nekem az a környék és jelent most is.
• Hogy jött képbe Kiskunhalas?
• 1969-ben tiszthelyettesi iskolába jelentkeztem, talán hihetetlen, de vonzott az a világ. Akkor kezdődött a zenélés is, először dobolgattam, többek között az egyik ős-Eddás zenészt is így ismertem meg. 1970-ben egy hónapos szabit kaptunk, akkor már a Balaton mellett, Vonyarcvashegyen zenéltünk.
• Nem vagyon antimilitáris, de ez meglep, hogy Posztobányi a maga szabadságérzésével, életfelfogásával szimpatizált a sereggel.
• Nos, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor az igazság az, hogy mentünk volna Amerikába, egy Novák Feri nevű dunaújvárosi fazonnal, meg Márton Bélával akinek a faterja jólmenő vállalkozó volt odakint… de nem kaptunk erre pártállami engedélyt csak úgy, ha előbb lenyomjuk a katonaidőt…egyszóval disszidálni készültem és gyorsan le kellett tudni a sereget…a csoda tudja, de ottmaradtam pár évig… Jól éreztem magam közöttük, sokszor előkerült a gitár, a szájharmonika, őrületes zenélések és őrült jó zenészek voltak odabent. Sokszor még bent is aludtam a sorkatonákkal olyan jól éreztem magam közöttük.
• Szóval Kiskunhalas és Posztobányi…
• Kalandoztunk egyet. 1971-ben ide vezényeltek a tüzérekhez. Ez döntőnek bizonyult, mert megismerkedtem egy D. Nagy Lajos nevű sorkatonával, a kettes üteg írnokával. Aztán találkoztam Tiborszky Petivel, Prácza Zolival, meg Szőry Jánossal. Csupa jó fej, jó arc, barát.
• Miért pont a dob?
• Ez jó kérdés, talán valaki más is megkérdezte ezt 30 évvel ezelőtt. Ezért is határoztam el, hogy megtanulok gitározni. D.Nagy és Prácza tanítgatott. '73-ban már pol-beat fesztiválon indultam.
• Erről a műfajról egyből Dinnyés József neve ugrik be.
• Ezen a bizonyos fesztiválon harmadik helyezést értem el – ha jól emlékszem a nevére - Kovács Zsuzsa és éppen Dinnyés József mögött.
• Ha nem tévedek, akkor nem sokáig tartott a kapcsolatod a honvédséggel.
• Tévés ki mit tud elődöntőbe jutottunk Prácza Zoliékkal, mehettünk volna külföldre – a Krakkói Nemzetközi Fesztiválra is, de a parancsnok nem engedett el. Ez összetört bennem valamit…talán többet mint a lelkivilágomat és 1975. szeptember 1-jén leszereltem. Azért rengeteg barátom megmaradt, sok fura fazon… van közöttük magas rangú tiszt, főnyomozó, APEH-főtanácsos… és még ma is összejövünk többször évente.
• Téged ismerve gyorsan feltaláltad magad…
• Sok helyen próbálkoztam, de sokszor úgy éreztem, hogy a sereg utánam nyúlt, mert mindenhol hümmögve fogadtak. Akkoriban indult a kötöttárugyár Dózsa Benci volt az üzemvezető, na oda felvettek.
• Nem mondod, hogy pulcsikat kötöttél?
• Betanított kötő lettem, később munkaverseny-felelős, majd 1978-tól népművelő.
• Posztobányi és a kötőgép, hát mit mondjak, elég meredek. Az apukáméktól, meg a nagybátyámtól tudom, hogy megismerkedtél a legendás Kannibállal, hogy aztán a Rolls-ból elcsalva egy By-Lux nevű bandában játsszál vele.
• Kecelen történt, ott játszottam Huszár Józsival amolyan rockos presszózenét a helyi belevaló elitnek…Kannibál a pincérrel üzent, hogy menjek oda hozzá, amolyan Fogarasi Feri alias Kannibál-féle italismerkedésre. Meglehetősen sok Grogot ittunk, majd elválaszthatatlan barátok lettünk. Sokat játszottunk együtt, fantasztikus előadó, amolyan Radics Béla fajta fazon volt. 1976-os halálával lezártam magamban egy korszakot, nem is zenéltem vagy két évig. Sokáig padlón voltam.
• Mit mond neked az a név, hogy Daniella?
• Ez jó (mosolyog), ezt sokszor megkérdezték. Akkoriban a kötöttárugyár kapcsán minden Daniella volt, én is csináltam egy zenekart, a Daniella Folkot. Geszler Tibor, Geszler Jóska, Kalocsai Géza, Takács Márti és jómagam volt benne. Rengeteget játszottunk, munkásotthonokban, klubokban. Később egyedül is sokat léptem fel, hiszen 1980-ban előadóművész vizsgát tettem és önálló, másfél órás műsorom volt, de sokat szerepeltem Météval, Kordával, Koós Janival, hogy csak párat említsek… Akkoriban fogtam a gitártokot és tűz a vonattal, mert kocsi még csak a láthatáron sem volt. Legendás idők voltak.
• Zenészmúltad egyik jelentős epizódja 1984.junius 4. Talán furcsa, de ez is a kötöttárugyárhoz fűződik.
• Koncert - „Kiskunhalas könnyűzenei életének 20 éve” Ezt a címet találtam ki. Közel négyezren voltunk ott, a kötött parkolójában. Még most is beleborzongok, ha rá gondolok.
• Gyermekfejjel annyit fogtam fel, hogy a D. Nagyéknak be volt festve a haja és hogy az Adj helyet magad mellett egy jó nóta. Meg emlékszem Kannibál és Rácz Lala fényképére.
• Soha nem fog ilyen újra sikerülni. 73 zenész, 18 banda, Omega hangosítás, pazar hangulat. A két képről annyit, hogy megemlékeztünk az egykori barátokról, akik már nem lehettek közöttünk…sajnos azóta jócskán bővült ez a létszám és egy halasi illetőségű lemezre még egy számot is írtam az elhunyt zenészbarátokról, amit a lemezen ( Kiskunhalasi Könnyűzenei Almanach) hármasban énekelem Szalai Pityuval és Csorvási Zolival. Ha összefutok ma valakivel, még mindig emlegeti az a 22 évvel ezelőtti forró éjszakát.
• A legenda szerint Máté Pétert is ismerted és barátodnak tudhattad.
• Furcsa történet volt. Amikor Kiskunhalason járt, kisebb baleset érte, én vittem be a kórházba. Barátságot kötöttünk, azt itt hagyott ingje még most is megvan. Az első zenei próbálgatásaimat megnézte, véleményezte, segítette.
• Ebben az időben élhette virágkorát a PBT-show.
• Prácza Zoli, Bende Béla, Pősz Attila, Podobni Patya Pál, meg Kelemen Pisti. Öt éven át működtünk, mondhatom nyugodtan, hogy akkoriban a délvidék legjobb bandájaként, aztán a nyolcvanas évek végén többször összeálltunk a szüreti fesztiválra.
• Arany idők voltak azok.
• Akkor te most a Gold Timersre gondolsz?
• Ja.
• Az egy szuperbanda volt. Bende, Prácza, Németh Buhin Laci, Boldizsár Peti, Szalai Pityu, Horváth Ági , meg Kapa, azaz a Jáger Zoli. Orületes rock-and rollokat játszottunk. Egyszer a Petőfi Csarnokba hívtak minket, az Old Boys előtt zenéltünk. A közönség tombolt, az öreg fiúk énekesének ez nagyon nem tetszett. Szóval lejátszottuk őket. De sikerünk volt a JATE klubban, meg még vagy ezer helyen…olyannyira, hogy két külföldi szerződést is kaptunk.
• Nagy álmod, a lemez, csak később jött el.
• 1994-ben a Top Joy nevű zenekar hazajött Skandináviából, találkoztunk és megcsináltuk az első lemezt. Turcsány Tamás, Pitz Robi, Czeglédi Pista, Valkai Attila volt a társam, aztán jött a második album, a Szervusz hazám. Nagyon büszke vagyok erre a két anyagra, koncerteztünk is, Szegeden több tízezren hallgattak minket.
• Aztán jött a country…
• Megfertőződtem ezzel a műfajjal. Kijutottam Amerikába, New Yorkba…voltam a Dakota háznál is. Ott álltam John Lennon egykori háza előtt, ezzel életem legnagyobb álma teljesült. Talán ennek is köszönhető a country.
• Ebből lemez is lett, sőt angol nyelvű album is. Ráadásul a hírek szerint falják a számaidat, határon innen és túl is.
• Szalai Pityu nagyon sokat segített amikor az alapokat állítottam össze, a szövegeim sokak szerint inkább versek, vallomások az életemből. 50 éves lettem 2001-ben, így adva volt a lemez címe – Az Ötvenes útszakasz…ami a lemez egyik címadó dala is egyben. Valaki egyszer megkérdezte: miért nem fordítjuk le angolra? Először Dely Zsolttal próbálkoztunk, aztán Paul Robert Crowson volt az igazi megoldás. Én nem tudtam angolul felénekelni…bármennyit próbáltuk volna, nem lett volna eredeti …ekkor Paul Allen barátom mondta, hogy van egy bátyja, aki echte ír pub zenész, ráadásul country énekes… Johnny felénekelte és még az ír rádió is lejátszotta…
• Az országban egyedüliként zenei almanachot készítettél.
• 2002-ben sikerült egy albumra összehoznom Daczi Zsoltot, D. Nagy Lajost, Miklósa Erikát Trunkos Andrást, valamint a halasi öregebb és a fiatalabb zenészeket. Olyanok is lehetőséget kaptak, akik soha életükben nem juthattak volna hanghordozóhoz. Volt egy hatalmas buli a Kongóban, ahol vállvetve játszottak a korongon résztvevő zenészek hajnalig.
• A másik fontos az életedben az újságírás. Mindent elértél ebben a műfajban?
• Nagyjából…bár mindig is a rádió volt az álmom. 1981-ben külsőzhettem a KNAF-nál. Sokszor gondoltam arra, hogy egyszer majd saját adóm lesz, de mert számtalanszor átvertek, ez eddig nem sikerült.
• A tollal a kezedben viszont maradandót alkottál…
• 1979- kezdtem az újságíróiskolát, hogy majd üzemi lapoknál helyezkedjek el. 1980-ban volt Csopakon az avatás, rengeteg emberrel sikerült megismerkednem.
• Ezek után nem csoda, hogy Posztobányi kellett a '87-ben debütáló Halasi Tükörben.
• Igen, ott voltam. A Tükör mindig a szívügyem volt, akár szerkesztőként, akár felelős szerkesztőként akár főszerkesztőként vettek számításba. Ma is legenda, hogy a lap csúcsán 8-9 ezer példányt nyomtak belőle.
• Bácskapocs, Felső-Bácska, Halasi Hét, Magyar Hírlap, Mai Nap. Csak néhány állomás a pályafutásodból…
• Ide sorolnám még a Délmagyarországot, ahová Dlusztus Imre főszerkesztő hívott. Soha nem felejtem el, egyszer bejött a szerkesztőségbe egy bácsika, aki egy titokzatos pusztamérgesi halálesetről beszélt. Ebből aztán könyv is lett, 1993-ban. Olyan büszke voltam rá annyira örültem neki, hogy a kocsimban úgy raktam a nyomdából elhozott köteteket, hogy mindenki lássa. Aztán jöttek sorba a könyvek, mindegyik a sajátom, mindegyiket valami más okból szeretem. Aztán a siker egyik része volt az is, hogy 1993 –ban Soros ösztöndíjat kaptam…
• Az egyik könyvednek, amelyikben halasi és a megyei masszázsszalonokban, valamint az útszéleken ügyködő örömlányokról írtál máig érő nemzetközi visszhangja van. A kulcsnév : Mikula Éva.
• Éva – egyik könyvem riportalanya - kapcsolatba került Olaszországban egy rendőrmaffiával a fehér Fiat Uno - bandával, akik bankokat raboltak ki mintegy ötvenet és lelőttek harminckét embert. Később csak velem volt hajlandó találkozni Magyarországon, bennem bízott igazán. Az olasz vezető lapok – többek között a La Reppublica - írtak akkor úgy rólam, hogy Posztobányi mindent tud…végül is az évszázad bűnügye volt, melynek megfejtésében magam is részt vettem. Nagyon komoly ügy volt, az egyik magyar érintettjét, Somogyi Tamást nem csekély közreműködésemmel - a közelmúltban mentették fel a Strassbourgi Nemzetközi Bíróságon.
• Ugye e miatt vendégeskedtél Friderikusznál.
• Igen ott próbáltuk – meglehetősen zilált műsoridővel - kibogozni a szálakat.
• A krimi sohasem állt távolt tőled…
• ...olyannyira nem, hogy 25 kriminovellát írtam, ezek egy része le van fordítva angolra is.
• Téged ismerve most sem élsz nyugodt életet.
• Az élet egy keserves dallam…ahogy a dalomban is írom, talán kisebb elánnal élem és nem vagyok kíváncsi mindenkire…Két nagyfiam - Andor és Laci már külön életet élnek- második feleségemmel Györgyivel és lányommal, Vandával élünk egy háztartásban. Készülök az új lemezemre és jelenleg munkaerő-közvetítő céget működtetünk a fiammal. Ja és tényleg van egy lemezre való új slágerem, egyik friss számom a Dal a Pálinkáról, na ezt meg kell hallgatnod….

Jáger Levente