From: Leonardo Sampaio [mailto:dlslogistik@terra.com.br]
Sent: Tuesday, February 28, 2006 7:52 PM
To: posztobanyi@posztobanyi.hu
Subject: Brazil

Üdvözletem küldöm Braziliaból, a honlapod és a zened jó , a csajok szépek és kedvessek az idö meleg. üdv Pinke Pal.

 

Tisztelt honlap – látogatók, Kedves Barátaim!

Bízzunk benne, hogy ebben az esztendőben nem csupán az új lemezzel, hanem velem is találkozhatnak élőben! Sajnálom, hogy közbülső okok miatt nem sikerült felvenni az új album anyagát és csak próbafelvételként hallhatnak belőle rövid részleteket. Egy idő után úgy döntöttem, hogy azokat a maileket nem teszem fel a honlapra, amelyek elragadtatással szólnak az új számokról, hiszen nem magamat szeretném promótálni, hanem az alkotásokat. Mindamellett a közeljövoben megkezdem egy együttessel a próbákat és így a későbbiekben színpadi változata – is – megjelenik ennek az albumnak. A társulat nem adott felhatalmazást arra vonatkozóan, hogy beszéljek róluk, azt szeretnék, ha meglepetés lenne a bemutató is. Most újabb számokból kapnak rövid előzetest. A következő lépés mindenképpen a kész album anyagának a bemutatója lesz, tehát a továbbiakban nem teszünk fel a honlapra szám-töredékeket.

E-mailekre – üzeneteim :
Freddinek:
- A zenét küldd el, szívesen meghallgatom, de semmi jót nem tudok ígérni. Három dolog kell a befutáshoz – pénz, pénz és pénz. Ha a magad útját járod, akkor hosszú és rögös lesz, de előbb-utóbb jönnie kell a sikernek. Viszont ha alkotsz az olyan legyen, amiért nem kell szégyenkezned.

Joysz:
– remélem jól írtam a neved…nem jól tudod, nem angol a szerzője az angol nyelvű albumomnak, hanem én írtam a zenét és a szöveget is. Paul R.Crowson a fordító, akinek ez volt az első munkája, de azóta sorra kapja a felkéréseket.

Lillus:
- a szám címe ami felől érdeklődsz: Anyám, neked szól-e dal, az angol nyelvű anyagon pedig: „ Mother,This Song's Yours. „ a címe. Persze, hallhattad külföldön is a rádiókban, ezzel meg engem leptél meg, köszi.

K.Z-né:
- a meghíváshoz elég a mail és egy telefonszám, majd visszahívom. Nyári időponthoz szerintem nem kell kapkodni…a fellépésen nem mindegyik lemezemből játszom, de nem jelent gondot…

H.Romeo:
- Nem tudom mi a fontosabb egy zenekar indításánál. Ha tudnám a konkrét műfajt akkor esetleg javasolhatnék valamit. Szerintem a mai irányzatok nem élnek sokáig. Egy biztos: a zenéhez két dolog feltétlen kell, ha élőzenét szeretnél játszani. Kell a lélek és kell a technika. Ha valamelyik hiányzik (talán éppen hibádzik), vagy nem jó, akkor abba kell hagyni!

E.Jánosnak:
- jók a megérzései, a kilencvenes években valóban dolgoztam pár évet a Mai Napnál újságíróként, de ez a Mai nap már nem az a Mai Nap. Igen manapság is írok, ha olvasni akarja cikkeimet – ez itt a reklám helye: www.alfoldinaplo.hu.

Végezetül köszönöm mindazoknak akik tavaly szeptember óta, mióta van honlapom ott meglátogattak, jó híremet keltették és továbbadták barátaiknak. Tartsák meg ezt a jó szokásukat, igyekszem meghálálni…remélem azzal, hogy tartalmas, jó számokat írok!

 

 

Nem, a reklám helye

Amikor a Magyar Rádiózás egyik zenei atyja – Bolba - Lajos fel és behívott egy könnyûzenei mûsorba, még nem tudtam ki lesz a riporter aki beszélgetni fog velem. Kastyják doktorral érkeztünk a késõ esti felvételre és a Magyar Rádió büféjében a kávét kortyolgatva mutatta be Bolba Lajos a riportert – Juhász Elõdöt. Akivel elõtte tíz éve mint újságíró, már megismerkedtünk, de nem csodáltam, hogy már alig emlékezett rám. Na szóval felvétel és Elõd akkor szembesül a dolgokkal…
Csaknem huszonöt percet kaptam, ami nem semmi…közben Elõd belehallgatott az albumomba, majd megnézte a mellette lévõ Johnny Allen cédét is és abba is belehallgatott.
•  Ez meg suvenir? – fordult felém, miközben rajta volt a fejhallgató.
•  Az, meg a lemezem angol változata – válaszoltam és már intettek is, hogy menjünk a süketszobába. A riport közben, míg a számok forogtak, Elõddel dumáltunk.
•  Hol vettétek fel az angol verziót? – kérdezte
•  Egy barátom stúdiójában…
•  Ne viccelj, ez úgy szól, mintha az írek mixelték volna. Ki keverte össze az egészet?
•  Azt én…igaz vagy két hónapig.
Közben befejezodött a stúdióban forgatott Johnny éneke és Elõd folytatta:
•  Kedves hallgatók, ez úgy szól, mintha Írországban vették volna fel, pedig Laci barátom keverte itthon, egy barátja stúdiójában…hol is, mondjuk el a hallgatóknak?
•  Ez egy maszek stúdió…szerintem reklámnak számít ha elmondom – válaszoltam kissé zavartan, de Elõd akkurátusan folytatta:
•  Nem baj kedves hallgatóink, ez a szám nagyon jó és nagyon szép… ugye önök is azt mondják, hogy nem baj ha Laci barátom ismerteti a stúdió nevét, hiszen ez itt nem a reklám helye…
Elmondtam…Podobni Patyával madarat lehetett volna fogatni örömében…de azért velem is…bár ez itt nem a reklám helye…

 

 

 

Pogácsa

Johnny Allen Ír country zenész Magyarországon énekelte fel az albumomat, sõt a korrekcióra is visszajött. Nem csoda, hiszen odakint a stúdióidõ 1.000-euro/óra, itt ennek a töredéke. Délelõttönként indultunk kocsimmal és Soltvadkerten megálltunk, mindig vettem egy fél kiló pogácsát. Johnny ezt az egyetlen szót tanulta meg egyhetes ittléte alatt – Pogácsa…
Jut errõl eszembe egy monstre koncert, ahol nem csak felléptem, de felkértek a musorvezetõ szerepére is. A fellépok között volt több nagy sztár mellett - Fenyõ Miklós, akit ifjúkoromtól kezdve tisztelek mint a Magyar Rockzene egyik meghatározó alakját. Amikor felkonferáltam az utolsó turnust, Fenyõnek – és a tánckarnak kedve szottyant menni valahová. Annál is inkább, mert átláthatatlanul szakadt a hó.
- Legalább belehallgatunk az albumodba is – mondta Miki, akit legfõképp a Route 50 cédém angol változata érdekelt.
Beültünk egy szórakozóhelyre, ahol éppen a zárórát éljenezték a pincérek, de látván a színes társulatot, örömük elapadt. Megkértük az innivalót és azt is, hogy tegyék be az éppen stúdióból hozott zenei alapanyagot. Abból is persze az angol változatot…
Miki figyelmesen hallgatta. Tetszett is neki. Vagy háromszor végighallgattuk oda-vissza, közben kérdezett ezt – azt, végül elojött a farbával…
•  Te Laci, ez a fazon (Johnny Allen) beszél magyarul is igaz?
•  Hát…- akartam folytatni, de Fenyõ közbevágott.
•  Ez az…látod, megérzi az ember…tudod én kint éltem sokáig Amerikában és azonnal érzem valaki akcentusán a magyar alapot…
Ekkorra már tetszett a dolog és tudtam, hogy jó csattanót faragok ebbõl a végén. Kis idõ múlva jött is Mikitol a várva-várt kérdés.
•  Te, aztán mennyit beszél ez a Johnny magyarul?
•  Csupán annyit, hogy pogácsa – mondtam szinte fuldokolva a nevetéstõl, de akkorra már szakadt mindenkibol a kacaj, Miklósból is… Ugyanis azt hitte, hogy tréfálok…
Fenyõ igazán akkor nevetett hasonló lelkülettel mint a többiek és én, amikor elmagyaráztam neki, hogy ennek a fele sem tréfa…

 

 


Aladdin elcsodálkozott

Amikor a Draft együttes száma felkerült elõkelõ helyre az angol slágerlistákra, a zenekarhoz csapódott az Aladdin nevû nigériai herceg - énekes - rapsztár s Wareznak a zenekar "agyának" és vezetõjének nagy tervei voltak a fekete rapperrel. Nos a bandával jók a kapcsolataim. Egy alkalommal ettünk-ittunk a tanyámon és persze elõkerült a frissen kiadott country albumom is. Aladdin figyelmesen hallgatta az angol változatot, majd az angolul kitûnõen beszélõ Warezhez fordult:
- Mond meg Laslónak, hogy fantasztikus a zene…énekelhetek majd én is az albumról otthon? - Warez fordított, én pedig bólintottam, majd Aladdin folytatta:
- No és ki írta ezeket a gyönyörû verseket?
- Laci írta a zenét és a verseket is - válaszolta Warez.
Aladdin, akinek a világon csak egy nyelv létezett egy darabig hallgatott, majd hozzám fordult:
- Hogyan tudsz írni verseket angolul, ha nem is beszélsz olyan jól?
- Mert egy liverpooli költõ, Paul Robert Crowson lefordította angolra és kitûnõ a fordítás - tájékoztatta Warez.
Aladdin ( akinek a világon csak egy nyelv létezett) megint csak elgondolkodott és hosszú szünet után felhúzott szemöldökkel furcsa kérdést intézett Warezhez:
- Értem én…de miért kellett az angolt lefordítani angolra?


 


Egyedül a színpadon…

Örök élményem marad a Kovásznai Napok fellépése Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön. Tízezres tömeg, dr.Kastyják János jogi képviselõm aggódott: - Egyedül kevés leszel ezen az óriási színpadon. Aggodalmaival nem volt egyedül. A vendéglátók este nyolcra, a fõmûsorra tettek. Utánam a No Comment együttes adott koncertet. Miközben beszereltek, kérdeztem a szpíkert - kik ezek a zenészek?
- Hát nem ismered meg Móricz Mihályt a Fonográfból? - válaszolta és akkor láttam, hogy a kalap alatt tényleg az általam is nagyon tisztelt Misi van, aki odajött, kezet ráztunk, eligazított:
- Használhatjátok az összes cuccunkat - mondta.
- Oké Misi kösz, de egyedül vagyok…- válaszoltam.
- Egyedül? - nézett rám kétségbeesetten Móricz Misi - ilyen tömeg elõtt? Én nem tenném meg…ja csak játszol gitáron egy-két számot?
- Nem, egyórás mûsorom van…
- Micsoda? - lepõdött meg még jobban - nem irigyellek öregem, nagyon résen kell lenned. Nem mondom, van bátorságod…vagy már ismernek itten?
- Nem, most lépek fel itt elõször…
- Akkor szerintem kösd fel a gatyát…szükséged lesz rá, mi már játszottunk itt sokszor, ismerem a közönséget…
Felkötöttem a gatyát és életem egyik legjobb elõadását produkáltam. Egyenes tévéközvetítés volt és adtam ráadást is. Mi sem igazolja jobban a sikert, mint az, hogy a fellépés végén dr. Kastyjákkal azonnal aláírattak egy lemezszerzõdést.



 

Emailokból tallózva:


" …a zenédet már ismerem, a web - site tetszik. Csak nagy gonddal találtam meg az angol ismertetõt. Nem lehetne jelezni külön? ( Kösz Frank, megtettük P.L.) Szeretnénk a magyar nyelvû hozzászólásokat is olvasni angol nyelven, ha ez megoldható. Neked is jobb ha egyre többen ismernek külföldön. Ha csak magyar a szöveg, akkor egy idõ után elmegy a nem magyar látogató az oldalról." - Frank Schneider - Németország


"…a rock-együttes már nem is létezik? Ezután már csak countryt játszol? ( tudomásom szerint a banda nincs már, a következõ albumom is country-stílus lesz, csak mai ízekkel ) Szabad kérdezni hol készül a mostani lemezed? ( Szabad : Warez stúdiójában, de errõl többet is olvashatsz késõbb.) Sok sikert a továbbiakban: Rózsa János - Budapest


"…már többször is áthallgattuk - átolvastuk ezt az oldalt. Mindamellett, hogy örömünk telik a számaiban, az is érdekelne, hogyan tervezi továbbiakban a pályafutását. Az ötvenes útszakasz egyik kedvenc dalom, de az sem lenne baj, ha mindez szólna a hatvanas, vagy a negyvenes útról is. Ha már itt tartok Tisztelt Uram, szeretném megkérdezni, ad-e tájékoztatást arról, hogy a weben említett új lemezanyag várhatóan mikor lesz hallható. Azt is jó lenne tudni, hogy önön kívül kik vesznek rész ezekben a munkálatokban, azaz kik segítik munkáját. Vagy a felvételeket? ( minderrõl bõvebben két hét múlva…P.L.) A továbbiakban sok sikert és még sok ilyen szép számot adjon nekünk. Köszönettel: Bohusné Ilona Budapest



"… igazán az angol nyelvû változatot hallgatjuk, mert azt értjük és küldöm a hírt önnek, hogy nagyon tetszik. Magyar barátnõm ajánlotta szerencsémre. Kérhetném, hogy közöljön egy képet számai ír énekesérõl Johnny Allenrõl is? Igazán nem tudom semmiféle irányzattal beazonosítani a zenéjét, de így jó, ahogy van. Van nagy baráti körünk, akik jó érzéssel hallgatják. Várjuk, hogy egyszer ide is érkezzen, Johnnyval együtt."
Nagy örömmel üdvözöljük!"
Galina Mukova ( Bulgária )



"…Tisztelt Mûvész úr! Családom az ötvenedik születésnapomra meglepetésként, az ünnepségen lejátszotta az Ötvenes útszakasz címû számát. Kérem fogadja köszönetnyilvánításomat ezért a számért, amivel magasztossá tette ezt a családi eseményt. Azóta is gyakran hallgatom és ajánlom mindenki figyelmébe, nem csak azokéba, akik elmúltak ötven évesek."
Tisztelettel: Veress János


"…Elég keveseknek adatik meg az, hogy angol nyelven is szóljanak a közönséghez zenéikkel. Gyermekiem gyakran hallgatják angolul, mert szerintük kiválóan lehet tanulni a szövegekbõl. Nem tudom hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot Paul Robert Crowson liverpooli költõvel, mert szeretnék küldeni néhány, az általam angolra fordított verset részére. Mindkét, az angol és a magyar versiont is hallgatjuk gyakran családi és társasági körben egyaránt. Munkájához sok sikert kívánunk és várjuk a következõ albumot!
Tisztelettel: dr. S. Végh

"…délelõtt dolgozom, a délutánokat rendszerint veled töltöm…bármit csinálok is itthon. Melletted vigadni, búsulni is lehet. Azt hiszem a számaidat minõsíti, hogy úgy érzem, mintha mind hozzám szólna…Most egy kicsit elhagytam magam, naná, hogy sírdogáltam a válladon…olyan maradandót alkotsz majd, mint eddig tetted, egyik számodon sem érzem, hogy erõltetett lenne, ezt a jó szokásodat hagyd meg! ( Ágnes - Esztergomból)

" Egy londoni partyn szólt a szene. Ki ez kérdezem? Mondják Johnny Írországból. Ki a zeneszerzõ kérdem. Az egy magyar mondják. Nézem, hogy Laszlo Posztobanyi. Hát milyen érdekes nekem amerikainak, aki a country hazájából jött- Ilyet még nem is hallottam. Egészen új, olyan ami ott nálunk is érdekes lenne. Viszem haza a zenédet. Biztos vagyok, hogy még hallok rólad, de a mailod már itt van! Köszönöm ezt a szép élményt az anyáról akinek szól a dal…" Greg W. Jacksonville)

" A fõiskolán a kollégiumban minden nap meghallgatjuk a lemezeid. Persze a Szervusz Hazám az nekünk is szól, de a country az akkor is jó amikor szomorúak vagyunk, meg akkor is amikor énekelni szeretnénk egy nagyot. Lesz még ebben az évben kész albumod? Az is fent lesz a neten? Lilla - Brassóból)

" A zenésztársaidról lesznek fotók? Egyáltalán csak a te fotód lesz majd itt, vagy lesz valami fotóalbum?....Nekem, tetszik csak képek kellenének hozzá!...Nem akartok fotókat még többet feltenni a website-re? ( K.Z. - Sz.Á - V. I. )


" Helló László! Nagyon szívesen hallgatom dalaidat. Köszönetemet szeretném kifejezni a kellemes és sokat mondó dalokért. Üdv: Éva "

" Üdvözlöm Posztobányi úr! Velencén és Tiszakécskén is láttuk a fellépését a kempinges bulin. Õszinte tisztelettel gratulálunk és további sikeres pályát kívánunk magam és családom nevében is, akikkel egyre többször hallgatjuk meg elõadását a letöltések után. - Ilona."

" Kedves Laci! Már nagyon régen hallottam felõled és mint derült égbõl villámcsapás amikor a barátom autójában halottam egy dalt és azt mondta, hogy valami Posztobányi nevû a szerzõ és énekes. Aztán a neten megtaláltalak és nagy örömömre mutatom itt mindenkinek a csodálatos dalaidat…Köszönjük mindannyian.! H. Robi - Szeged "

Tisztelt Müvész Úr!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a kellemes percekért,melyeket nekem és családomnak szerzett gyönyörû,szivhez szóló dalaival.A számok közül nem tudnék választani,mindnek külön-külön saját varázsa van.
Szlovákiában,Párkányban élek családommal együtt,de évek óta szinte hetente átjárok Magyarországra,ahol évekkel ezelõtt rátaláltam egy kis "ékszeres dobozkára".Magamban csak igy nevezem azt a kis boltot,ahol minden bajunkra (egészségi és lelki egyaránt) gyógyirt találok.Ebben a kis üzletben mindig kellemes,különleges zene szól,és a tulajdonosa egy önmagában is szivet-lelket melengetõ hölgy. Mindig,minden termékérõl maximális felvilágositást tud adni, legyen az gyógytea,feng-shui kellék, vagy akár a zene, amit hallhatunk. Életem 63 évében nem éreztem ezenkivül azt,hogy egy üzletben ugy fogadják az embert,
mintha õ lenne a világon a legfontosabb. Ma ujra fantasztikus zene szólt,amit eddig még soha nem hallottam.Egyszerüen nem tudtam eljönni onnan,vágytam rá,hogy a következõt is hallhassam.Ágika felirta nekem a cimet,ahol le tudtam tölteni a saját gépemre.Az ön nevét sajnos még sosem hallottam eddig,de azt
hiszem,ezután nem fogom elfelejteni. Nagyon köszönöm Önnek,drága Müvész Úr! Hosszú,boldog életet és jó egészséget kivánok!


Maradok õszinte tisztelettel:


Martina Obenaus



Párkány,19.09.2005


 

„ Tisztelt Művész úr, ezúton érdeklődöm lesz-e mostanában budapesti fellépése. Láttuk néhány tévémusorban, de nem tudom hol lehet kérni a számait. Lavatyné Erzsébet – Soroksár.
– Köszönöm a figyelemfelkeltést, én is mostanában tudtam meg, hogy a fellépéseimbol közöltek videoanyagot, sőt ahogy hallottam Ági nénitől Tokodaltáróról, egy tévé-kívánságműsorban még a számomat is énekelte valaki. Egyébként a magyar rádiótól és jó pár rádióadótól is kérheti számaimat, hiszen benne vannak a zenetárban.


„ Kedves Posztobányi úr! Elképzelhető, hogy a Kicsit félek én címu számot hallhattam már itt Mezőtúron, amikor katonaként itt zenélt?”
Sondi – Mezőtúr.
– Igen , már akkor megvolt és a főtéren egy szabadtéri bulin nagy sikert aratott.


„ Hallottam egy fellépés alakalmával a Pálinka dalt, igaz csak bemutatóként. Mikor lesz ebből album, de engem igazán ez a szám nagyon érdekel.” Kun János
- Kedves János, a Dal a Pálikáról címu szerzeményem minden bizonnyal nagyobb érdekélődésre tarthat majd számot. Mivel a szakemberek szerint is kuriózum, addig nem akartam propagálni még az ötletet sem, míg nem védett a szám. Közben megtörtént a mubejelentés és mint olvashatja, karácsonyra már közzéteszünk zenei részleteket.


„Családommal együtt nagy örömmel hallgatjuk az Ön zenéjét és nagyon jól szórakozunk! Köszönet érte és további jó munkát, sok sikert kívánunk.” ( Élő Attila és családja Mosonmagyaróvárról )